Results for: Acústica World Music
Ancient Future Times: Celebrating 38 Years of World Fusion Music

Ancient Future Times

Ancient Future Times: Performances Celebrating 38 Years of World Fusion

February 2017 Issue:

Ancient Future Performs Live on KPFA, 94.1 FM, Feb. 9, 10 PM PST
•World Guitar Pioneer Matthew Montfort, Tabla Virtuoso Vishal Nagar, & Pianist/Santurist Mariah Parker

Trinity Chamber Concerts Presents Ancient Future Feb. 11, 8 PM
•38th Anniversary Show at Trinity Chapel, Berkeley

'Indo Latin Jazz Live In Concert' by Mariah Parker
•New CD Release on Ancient-Future.Com Records

Save the Dates: San Francisco International Arts Festival
•Guitar-Sitar Jugalbandi, June 1; Mariah Parker, June 3; Global Guitar Summit, June 4

Ancient Future Performs Live on KPFA, 94.1 FM, Feb. 9, 10 PM PST

Photo of Mariah Parker, Matthew Montfort, and Vishal Nagar

World Guitar Pioneer Matthew Montfort, Tabla Virtuoso Vishal Nagar, & Pianist/Santurist Mariah Parker

Ancient Future will be performing LIVE on Derk Richardson's "The Hear and Now" on KPFA 94.1 FM on Thursday, Feb. 9, at 10 PM PST. Listen on your radio, or stream it live from the link below. Afterwards, it will be archived for two weeks.

Trinity Chamber Concerts Presents Ancient Future Feb. 11, 8 PM

Concert Poster

38th Anniversary Show at Trinity Chapel, Berkeley

Celebrating the exact 38th anniversary of their first concert, the trailblazing world music group Ancient Future will perform as part of the Trinity Chamber Concerts Series in Berkeley on February 11, 2017.

Blending ancient world music traditions from fiery flamenco to resonant raga with the contemporary colors of jazz and rock, this variation of the world fusion music group Ancient Future features world guitar pioneer Matthew Montfort, renowned Indian tabla virtuoso Vishal Nagar, and composer/pianist/santurist Mariah Parker performing new music and favorites from the band's eight ground breaking recordings.

Ancient Future is the first and longest running musical organization dedicated exclusively to the mission of creating world fusion music. The term was coined by bandleader Matthew Montfort in 1978 to describe Ancient Future’s unusual blend of musical traditions from around the world. BILLBOARD calls the group “trendsetters” for their early contributions to the movement, which seeks to show how people from different cultures can grow by learning from each other. Their first concert was February 11, 1979, at the original Sleeping Lady Cafe in Fairfax, California.

Saturday, Feb. 11, 2017, 8 PM
Trinity Chamber Concerts
Trinity Chapel
2320 Dana Street between Bancroft Way & Durant Avenue
Berkeley, CA 94704
Tix: $20 general, $15 senior/disabled/student. No one will be turned away for lack of funds.
Info and reservations: 510-778-1719 or email Press Release. Facebook Event.

'Indo Latin Jazz Live In Concert' by Mariah Parker

Indo Latin Jazz Live In Concert CD Cover

New Release on Ancient-Future.Com Records

Indo Latin Jazz Live In Concert by Mariah Parker (Ancient-Future.Com AF-20142).

Released Jan. 20, 2017, Indo Latin Jazz Live in Concert captures the magic of the concert debut of Mariah Parker's Indo Latin Jazz Ensemble in front of a full house at Yoshi's in Oakland, as well as subsequent concerts at Berkeley's Freight & Salvage, the Throckmorton Theater in Mill Valley, and Bob Weir's TRI Studios in San Rafael.

"A collection of smartly imagined original tunes that touch on range of cultural influences. You'd expect nothing less from a cast a master musicians whose credits range from Wynton Marsalis to Sun Ra to Bolivian pan flute maestro Gonzalo Vargas. The cultural mix changes from song to song and often within the song. Reeds master Paul McCandless starts the opening track, 'Affinity Minus One,' with a passage that lightly but firmly references Indian classical music before shifting into a more Coltrane-y mood later in the song. Guitarist Matthew Montfort similarly does a brilliant sitar imitation at the start 'Close Passage' before dialing back to a more natural timbre. The group makes its boldest cross-cultural stand with 'Sangria,' which combines McCandless's Indian-flavored musings on oboe and bass clarinet, yet more of Montfort's sitar evocations and Rice variously suggesting flamenco and salsa with his percussive flourishes. Plus Parker playing the santur, a dulcimer of Persian origins. On paper, it looks like a recipe for disaster, but the musicians pull it off with aplomb. So who cares if the zeitgeist is turning to xenophobia and isolationism—viva multiculturalism!" – David Becker, AllAboutJazz.Com

Save the Dates: San Francisco International Arts FestivalMatthew Montfort and Pandit Habib KhanGuitar-Sitar Jugalbandi, June 1; Mariah Parker, June 3; Global Guitar Summit, June 4

Ancient-Future.Com Records artists will perform three different concerts as part of the San Francisco International Arts Festival at Fort Mason. Save the dates for these three unusual performances!

Ancient Future Guitar-Sitar Jugalbandi, June 1, 7:30 PM, Chapel

Jugalbandi is a classical North Indian musical duet (meaning literally "tied together"). The guitar is not often used in the music of India. However, Matthew Montfort has studied sitar and is a pioneer of the scalloped fretboard guitar, an instrument combining qualities of the South Indian vina and the steel string guitar. This jugalbandi works well because Matthew Montfort is a guitarist with knowledge of sitar, and Pandit Habib Khan has been described as the “Jimi Hendrix of the sitar” by L'Orient le Jour, Beirut's French language newspaper. They will be accompanied by tabla master Ferhan Qureshi.

Mariah Parker's Indo Latin Chamber Jazz Quintet, June 3, 6 PM, Gallery 308

According to Latin Beat Magazine, "Parker and friends blend the rhythmic syncopations of Latin jazz music with the entrancing, asymmetrical meters of East Indian rhythms resulting in first-class world music." Paul Liberatore of the Marin Independent Journal says they "fuse Latin rhythms with influences from South America and India with a dash of straight-up American jazz… an intoxicating blend of East and West. Like all the best jazz bands, this group is as disciplined as it is innovative."  This chamber variation of the ensemble with its emphasis on strings will explore new compositions as well as rearrangements of existing work.

Global Guitar Summit, June 4, 3 PM, Chapel

This Global Guitar Summit presents three international acoustic guitar virtuosos who will perform solo and ensemble pieces. The summit features American scalloped fretboard guitar and world fusion music pioneer Matthew Montfort, master Italian guitarist and musicologist Giacomo Fiore, and German fingerstyle guitarist extraordinaire Teja Gerken. The music performed will include new arrangements of classical works, Celtic music, Indian classical, contemporary compositions, popular songs, and much more.

World Music Star GERARD EDERY releases his critically acclaimed double album “Best of Gerard Edery” in America.

World Music Star GERARD EDERY releases his critically acclaimed double album “Best of Gerard Edery” in America.


The “Best of Gerard Edery” features one of the world’s most renowned musical polyculturalists’ music. He uncovers the synergistic and haunting dimensions of a broad repertoire of traditional music imaginatively arranged for contemporary audiences. 

By weaving folk songs, chants, and prayers from across centuries and across Europe and the Middle East, he shows that the human need for a spiritual dimension defies all boundaries of time and place. This ecumenical program uncovers the surprising synergies between Eastern-European (Jewish and Christian) and Middle Eastern (Jewish and Arabic) musical faiths. Join him for a unifying experience as his voice blend in devotional and secular songs from the far-reaching Sephardic Diaspora and Eastern Europe. 


Download  or purchase Best of Gerard Edery on:



GERARD EDERY (Vocals/Guitar) has at his command a remarkable range of ethnic folk styles and traditions. He regularly uncovers and preserves songs, stories and melodies from Europe and the Middle East, and energizes these repertoires by interpreting them for contemporary audiences. One of the world’s foremost experts in the wide-ranging music of the Sephardic Diaspora, he is a recipient of the Sephardic Musical Heritage Award and a Meet the Composer grant for his original songs. A performer in great demand throughout the US, Canada and Europe, he has performed at prestigious venues and festivals throughout the world. In addition to his busy concert schedule, he has released 17 CDs on the Sefarad Records label as well as a much-acclaimed Sephardic Songbook. 



"An ecumenical celebration that honours both Christianity and Judaism!" The editors, MANN ABOUT TOWN


"'Two Faiths, One Voice' just might be the most culturally eclectic item in Edery's already diverse catalog."  Alexander Gelfand, THE FORWARD 


"A very exciting recording… remarkable material!" Irene Backalenick, ALL ABOUT JEWISH THEATRE, JEWISH POST & OPINION 


"The music was haunting, always in a minor key, and indeed it was difficult to determine whether the melodies came from Jewish or Christian sources. Both Edery and Krupoves are compelling performers and accomplished musicians." Irene Backalenick, ALL ABOUT JEWISH THEATRE, JEWISH POST & OPINION 


"With the great Lithuanian ethnomusicologist, Yiddishist and singer Maria Krupoves, Edery embarked on a global series of concerts.  (…) If audience reaction is any indicator, the musical collaborators have succeeded in this endeavor, with huge ovations after every song." George Robinson, JEWISH WEEK 


Media Contact:



World Rhythms News: South Indian Music and Online Masterclasses ==========================================================
Issue 17. Fall 2020:

In this issue:

South Indian Vina Music
•In Western Notation with Guitar TAB

Blue Bear Masters
•Masterclasses at the Bear Online: Read Music Through Classical Guitar, World Beat Workshop, Indian Raga

South Indian Vina Music
In Western Notation with Guitar TAB

Ragam: Valaji (1,3,5,6,b7)
Talam: Adi (8 beats)
Arranged by Matthew Montfort

Notation of South Indian Vina Music:

Matthew Montfort is a pioneer of the scalloped fretboard guitar (an instrument combining qualities of the South Indian vina and the steel string guitar). Montfort spent three months in intensive study with vina master K.S. Subramanian in order to fully apply the note-bending techniques of the South Indian vina to the guitar.

Those who wish to study South Indian gamaka (note embellishment) on guitar need not have a scalloped fretboard guitar in order to play this arrangement: an electric guitar with light gauge strings or an acoustic guitar tuned very low will work. It can also be sung or played on any instrument that can slide between notes.

This example from Montfort's studies with K.S. Subramanian is in a simple pentatonic raga (a melodic recipe for a mood involving ascending and descending scale patterns), which uses the root, major third, perfect fifth, major sixth, and minor seventh. The tala (rhythmic cycle) is a common 8 beat cycle known as adi tal, which is expressed with a hand clap on beat 1 (sam), a finger count with the pinkie on beat 2, a finger count with the ring finger on beat 3, a finger count with the middle finger on beat 4, a clap on beat 5, a wave on beat 6, a clap on beat 7, and a wave on beat 8.

Pallavi MIDI Files

GM Standard MIDI files of this South Indian gamaka exercise are presented here, arranged for General MIDI guitar and conga and bongo:

Pallavi MIDI File (chromatic):

This arrangement of the above example is offered to play along with. The file has no note bends, so it functions well as an intonation guide.

Pallavi MIDI File (with gamaka):

This file will not playback properly online, so download the file first and then load it into your MIDI sequencing program. This arrangement includes all of the note bends, but since many of the bends are more than a full step, this file requires that the pitch bend function on the playback module be set to +-12 half steps. The tempo should be set at about 30 beats per minute.

Blue Bear Masters
Matthew Montfort's Masterclasses Return to the Bear Online

Matthew Montfort taught music at the Blue Bear School of Music for over two decades. This fall, he returns to teach three virtual masterclasses:

1. Learn to Read Music Through Classical Guitar Technique

Teenage Student of Matthew Montfort Performs RecitalAdult Student of Matthew Montfort Performs RecitalAdult Student of Matthew Montfort Performs Recital

September 29 to November 3, 2020, Tuesdays from 8:30 to 9:30 PM, Learn to Read Music through Classical Guitar Technique, Blue Bear School of Music Online. This class by Matthew Montfort will get you started learning to read standard music notation, while at the same time introducing foundational classical guitar technique that you can also apply to other styles of playing. You'll learn simple etudes and classical pieces, great for boosting your fingerstyle skills while actually having fun learning to read music! Tuition: $160 for six weeks.

Buy Tix:
Facebook Event:

2. Got Rhythm?
World Beat Workshop Returns to Blue Bear Online September 30 to November 4

September 30 to November 4, 2020, Wednesdays from 7:30 PM to 8:45 PM, World Beat Workshop, Blue Bear School of Music Online. Matthew Montfort’s Got Rhythm World Beat Workshop is presented in an easy to follow, entertaining, yet educational format for all music lovers. African polyrhythms, Balinese kotèkan and Indian classical music are presented because these traditions cover the major types of rhythmic organization used in most of the world's music. This training from Montfort's book Ancient Traditions -- Future Possibilities: Rhythmic Training Through the Traditions of Africa, Bali and India can help anyone with a desire to improve their rhythmic skills. Tuition: $200 for six weeks.

Buy Tix:
Facebook Event:

Get Rhythm!
Ancient Traditions – Future Possibilities: Rhythmic Training Through the Traditions of Africa, Bali and India by Matthew Montfort.

This classic "world beat bible" by Matthew Montfort takes the student on a musical voyage through the ancient rhythmic traditions of Africa, Bali, and India with a series of exercises that require no instruments to perform. Interesting, imaginative and fun, these rhythm exercises will be of immense help to all music lovers, not just percussionists. The new downloadable companion set of MP3 audio guide and MIDI groove tracks of the exercises in the book is set up for playback on Mac and PC computers, tablets, and smartphones.

3. Indian Raga for Western Musicians

Scalloped Fretboard Guitarist Matthew Montfort
Improve Your Improvisation Skills Through Melodic Training

October 1 to November 5, 2020, Thursdays from 6:15 to 7:30 PM, Indian Raga for Western Musicians, Blue Bear School of Music Online. World fusion pioneer Matthew Montfort will help you improve your soloing in any music genre from rock to jazz to free improv through melodic training. You'll learn the emotional power of each interval and how to construct meaningful melodies through the tradition of Indian raga. Open to all instruments. Tuition: $200 for six weeks.

Buy Tix:
Facebook Event:

Private Online Music Lessons
With Ancient Future Bandleader Matthew Montfort

Private Online Lessons with Ancient Future Bandleader Matthew Montfort. Study any of the musical traditions featured on the Ancient Future web site, all styles of guitar (and other fretted instruments including ukulele, bass, mandolin, charango, and sitar), record production, composition, world rhythms, music theory, and repertoire for all instruments.

60 Minute Lesson- $75. (Sale $60 for new students): Custom private one hour online lesson.
45 Minute Lesson- $65. (Sale $50 for new students): Custom private 45 minute online lesson.
30 Minute Lesson- $50. (Sale $40 for new students): Custom private 30 minute online lesson.

There are many advantages to online lessons. The lessons can easily be recorded, and it is easier to evaluate a student's technique with a camera than from behind a music stand. The main drawback to online lessons is that recording software is needed to perform duets due to internet latency issues. But duets are possible online via file exchange, digital audio workstations, and a free browser-based multitrack recording platform.


© 2020 Ancient Future Music. All rights reserved.

World music is a broad term that refers to a wide range of musical styles and genres that originate from various cultures around the world. It is often used to describe music that is traditional or indigenous to a particular region, but it can also include music that blends different styles and influences.

World music can include a diverse range of instruments, rhythms, and vocal styles, and often incorporates unique cultural elements that are specific to the region or community from which the music originates. Some examples of world music genres include African music, Indian classical music, Middle Eastern music, Latin American music, and Celtic music, among many others.

World music has gained popularity and recognition in recent years, as artists and musicians have increasingly blended and experimented with different musical styles and cultural influences, creating unique and innovative sounds that draw from a variety of sources.

Example of world music genres

There are many examples of world music genres, each with their own unique characteristics and cultural significance. Here are a few examples:

African music: This includes traditional music from many different countries in Africa, such as West African highlife and Afrobeat, South African mbaqanga and township jazz, and East African benga and taarab.

Indian classical music: This is a genre of classical music that is specific to India and has a rich history and tradition dating back thousands of years. It includes many different styles and sub-genres, such as Hindustani classical music and Carnatic classical music.

Middle Eastern music: This encompasses music from countries such as Egypt, Iran, Turkey, and Lebanon, and features unique instruments like the oud, qanun, and ney. Popular sub-genres include Arabic pop and traditional music.

Latin American music: This includes a wide range of musical styles from different countries in Latin America, such as salsa, reggaeton, tango, and samba.

Celtic music: This is a genre of traditional music from Ireland, Scotland, and other countries in the Celtic regions of Europe. It features instruments such as the fiddle, bagpipes, and bodhran, and includes sub-genres such as Irish traditional music and Scottish folk music.

These are just a few examples of world music genres, and there are many more styles and sub-genres that are unique to different regions and cultures around the world.

Famous world music artists

There are many famous world music artists who have made significant contributions to the genre and helped to popularize it around the world. Here are some examples:

Miriam Makeba - a South African singer and political activist known as "Mama Africa" who popularized African music around the world.

Ravi Shankar - an Indian sitar player and composer who helped to introduce Indian classical music to Western audiences and collaborated with many famous musicians, including The Beatles.

Ali Farka Touré - a Malian guitarist and singer who is known for his unique blend of traditional African music and blues.

Youssou N'Dour - a Senegalese singer and songwriter who has been called the "king of African pop" and has collaborated with many famous musicians, including Peter Gabriel.

Nusrat Fateh Ali Khan - a Pakistani musician who was known for his powerful qawwali singing, a type of devotional music popular in South Asia.

Buena Vista Social Club - a group of Cuban musicians who were brought together by American musician Ry Cooder and achieved international fame for their traditional Cuban music.

Loreena McKennitt - a Canadian singer and composer who has blended Celtic, Middle Eastern, and Mediterranean influences into her music.

These are just a few examples of famous world music artists, and there are many more musicians who have made important contributions to the genre.
The term "World Music" has been the subject of controversy and criticism, particularly in academic and music industry circles.

One major critique of the term is that it is too broad and vague, and can be seen as a label that exoticizes and homogenizes non-Western music. Some argue that "World Music" creates a false binary between "Western" and "non-Western" music, and that the term reinforces stereotypes about certain cultures and musical styles.

In addition, some critics argue that the use of "World Music" as a category is primarily a marketing tool used by the music industry to sell music from other cultures to a Western audience. This has led some to argue that the term perpetuates unequal power relations and economic exploitation within the global music industry.

As a result of these critiques, some music scholars and organizations have moved away from using the term "World Music" and instead use more specific descriptors to refer to different musical styles and traditions from around the world.

What other terms can be used to define world music?

Instead of using the broad term "World Music," more specific and culturally sensitive terms can be used to describe music from different regions of the world. Some alternative terms include:

- Global Music: This term is often used as a more neutral alternative to "World Music" and can encompass music from a variety of cultures and regions.

- Ethnomusicology: This term refers to the study of music in its cultural context, and can be used to describe music from non-Western cultures.

Traditional Music: This term is used to describe music that is passed down through generations within a specific cultural or ethnic group.

- Folk Music: This term generally refers to the music of a particular region or ethnic group that has been passed down through generations, and is often associated with rural or agrarian cultures.

- Regional Music: This term can be used to describe music from a specific geographic region, such as Latin American music, African music, or Asian music.

- Indigenous Music: This term can be used to describe music created by and for Indigenous communities around the world, often rooted in traditional practices and cultural beliefs.

It is important to note that the most appropriate term to use will depend on the specific cultural and musical context, and it is always best to use language that is respectful and culturally sensitive.
There are several large world music festivals that take place around the world. Here are some of the largest ones:

- WOMAD (World of Music, Arts and Dance) - WOMAD is a festival that takes place in different countries around the world. It was founded by Peter Gabriel in 1982 and features a diverse range of music from different cultures and countries.

- Roskilde Festival - Roskilde is a music festival held annually in Denmark. While it features a wide range of music genres, it also has a strong focus on world music, featuring acts from all over the world.

- Sziget Festival - Sziget is a music festival held annually in Budapest, Hungary. It is one of the largest music festivals in Europe, with over 500,000 visitors in recent years. While it features mostly rock, pop, and electronic music, it also has a World Music Stage that showcases a variety of music from different cultures.

- Womex (World Music Expo) - Womex is a trade fair and music festival that takes place annually in different locations around the world. It features concerts, conferences, and showcases of world music from different regions.

- Rainforest World Music Festival - Rainforest World Music Festival is an annual music festival held in Sarawak, Malaysia. It features a variety of world music genres and aims to promote the preservation of the rainforest and indigenous cultures.

- Gnaoua World Music Festival - The Gnaoua World Music Festival is held annually in Essaouira, Morocco. It features a variety of music genres but focuses on Gnaoua music, a traditional African style with roots in Morocco.

- Festival au Desert - Festival au Desert is an annual music festival held in Timbuktu, Mali. It features a variety of world music styles, including traditional African music, blues, and rock.

These are just a few examples of the largest world music festivals, but there are many others held around the world that showcase the diversity of music and cultures from different regions.
Music from around the world, or world music subjectively - 5

A 15. Womex Budapesten került megrendezésre, és nem csupán a számtalan remek koncert miatt volt számomra emlékezetes, hanem a rengeteg, itt megismert muzsikának köszönhetően. Ezért egy új rovatot indítok, amelyben – terveim szerint – a Womexen kapott demókról és lemezekről, illetve az utólag kapott korongokról írok röviden. Mivel a legtöbb esetben csupán pár számos promóciós anyagokról van szó, egy cikkben általában három korongot igyekszem majd bemutatni – szigorúan szubjektív alapon, némi háttérinfóval kiegészítve. Mindezt azért tartom fontosnak, mert bár népzenével jól állunk, és van pár exportálható minőségű hazai zenekarunk/előadónk, és időnként külföldi kollégáik is koncerteznek errefelé, azért még bőven van mit pótolnunk. Nemcsak a nagy fesztiválok hiányoznak, hanem a komolyabb szóló turnék is – hogy ez az anyagi helyzet, vagy más okra vezethető vissza, azt mindenki döntse el maga. Egy biztos, rengeteg, megismerésre érdemes (vagy kevésbé érdemes) világzene vár még arra, hogy elindítsuk a lejátszónkban.



Góbé: Ez van! (CD)


A Womex nulladik napján tucatnyi tehetséges magyar együttes lépett fel a Fonóban, de közülük csak három nyerte el maradéktalanul a tetszésemet. A rovatba most bekerült Góbé azzal lepett meg, hogy a hagyományos népzenét újszerű módon tálalták. A részben eredeti formában megőrzött szövegek mellé olyan zenét társítanak, amely egyrészt illik az eredeti muzsikához, másrészt olyan mérvű újragondolásról tesz tanúbizonyságot, amihez foghatót nem ismerek idehaza. Ráadásul fiatalok, tele tűzzel, lelkesedéssel, humorral – egyszóval ha megmarad a kitartásuk, alkotóerejük, akkor véleményem szerint nagy jövő előtt állnak (akár az országhatáron túl is).


Nem csoda, ha a koncert után mindenképpen meg akartam hallgatni az idén megjelent második lemezüket, hogy kiderüljön számomra, látvány nélkül mennyire meggyőzőek. Némileg elbizonytalanított, hogy amikor a munkahelyemen próbáltam ismerkedni a számokkal, kollégáim éppen azt az életkedvet hiányolták belőle, amely a koncerten annyira megfogott. Napokkal később sort kerítettem az optimálisabb körülmények között végrehajtott zenehallgatásra, és ennek fényében azt mondom, a Góbé nagyon tud. Mondjuk a lemezindító nóta első hallásra kakukktojás, mert ez esik legközelebb a hagyományos népzenéhez, pedig a cimbalom és a hegedű ellenére ezt is saját képükre formálták. Mintha ezzel akarnák a zenehallgató Jancsi és Juliskát az általuk felépített erdő mélyébe csalogatni, ahol az egyes számokat jelképező tisztásokon remekül elfér egymás mellett a népzene és a legkülönfélébb stílusok keveréke (blues, a capella, bárzene stb.). De még ott is sikerül belecsempészniük az egyéniségüket, ahol nem írják át teljesen a zenét (Mindenkinek).


A kedvenceim közül mindenképpen említést érdemel a címadó nóta, mert annyira sikerült elmenni vele egy másik irányba, hogy ha nem lenne mellette a szöveg, akkor szerintem kevesen ismernék fel benne az eredetit. Aztán ott van a bárzenére visszavezethető „Csúszik-mászik”, a maga melankolikus-szomorkás hangulatával. Számomra a csúcspontot azonban egyértelműen a „Sír a szemem” című tétel jelentette: egyszerűen imádom a cimbalom-hegedű kettőst, és az ezt megkoronázó éneket, a refrén pedig azonmód beépült a hallójáratomba, és legalább annyira tartós maradásra rendezkedett be, mint amennyire a Telenor reklám zenéjét dúdolja az ország. Összességében csak dicsérni tudom a Góbé második lemezét, és még annyit fűzök hozzá, hogy szerintem élőben sokkal jobban átjön a bennük lévő energia, életerő – ezért muszáj megnéznem őket legalább még egy alkalommal.


Kinek ajánlom: A népzene modernizációját támogatóknak, a magyar világzene kedvelőinek, és mindazoknak, akik egyszerűen csak valami újszerűre vágynak.

2015-ben megjelent kilencszámos album.

Bővebben az együttes weboldalán:




Arctic Paradise 2016 (CD)


Még egy válogatáslemez, amelyet nem egy kiadó, hanem az adott ország kulturális minisztériuma gondoz/támogat. Úgy tűnik, a legtöbb helyen már felismerték, hogy ha tényleg szeretnék megismertetni zenéjüket a nagyvilággal, akkor nem csupán a magánszféra erőfeszítéseire kell hagyatkozni, hanem szükséges kormányzati szinten, hosszútávra szóló koncepcióval is támogatni a promóciót – és nemcsak az autentikus, szakmai zsűri által jóváhagyott előadókat/együtteseket kell támogatni, hanem a tehetségeket, az értéket felmutató produkciókat. A finneknél a jelek szerint működik a minőségi válogatás, bizonyíték erre ez a válogatáslemez, amelyen zavarba ejtően nagyszámú stílus képviselteti magát.


Annak idején, szépreményű ifjúkoromban, amikor az első tánciskolás kurzusomat nyűttem, többek között polkára is megpróbáltak tanítani – csekély sikerrel. Ellenben az a lendület, az a vidámság, ami emlékeimben a polkához kapcsolódik, nos, az nagyon tetszett, így nem csoda, ha a lemezindító szerzemény, amit a 40-50 tagú FBB (Sibelius Academy Folk Big Band) prezentál, azonmód a szívembe lopta magát. Észak vitalitása, a hagyomány szeretete – mind-mind ott van benne. Minden, ami ezután következik, csak újabb bizonyíték arra, mennyire sokféle muzsikát szeretnek/művelnek a finnek – tangó, flamenco, afrobeat, jazz, funk és ki tudja még mi minden hallható a lemezen.


Kicsit bajban vagyok, amikor a kedvenceimet kell megneveznem, mert ezúttal háromnál több szám tetszett. A „legfurább csoport” címet nálam egyértelműen a négytagú Sväng nyerte el, akikről annyit kel tudni, hogy a zenekarban csak szájharmonikát használnak (természetesen többfélét), ami egyszerre jelent egzotikumot és kötöttséget – ez utóbbit azzal ellensúlyozzák, hogy tényleg abból a kultúrkörből választanak, amihez éppen kedvük van. Aztán ott van a Puhti, a Womexen is látott hölgyek duója, akik harmonika-ének-tánc hármasban keresik és találják meg az érvényesülést – kissé bizarr, amit csinálnak, de nagyon hangulatos (lásd videó). Szerencsére régi kedvencem, a Kardemimmit is képviselteti magát a lemezen, ami azért örvendetes, mert náluk valami éteri tisztaságú muzsikát eredményez a kantele és a csengő női ének találkozása. Az éneket tekintve mindenkit lepipál a Tipsy Gipsy duó, a sikkantások, az erőteljes hang azonnal magára vonja a figyelmet. Érdekes egyébként, hogy mennyire hangsúlyosan használják a lemezen szereplő együttesek a harmonikát – tudom, pár évtizede ez volt az ügyeletes kultuszhangszer (legalább annyira, mint amennyire mondjuk az elektromos gitár), de akkor is fura nekem ez a markáns jelenlét.


Kinek ajánlom: Akik szeretik a harmonikát, a finn dallamokat, vagy csak szeretnek rácsodálkozni, ha latin muzsikát északiak játszanak.

A lemez a kortárs finn világzenéből válogat, és bár a címében 2016 szerepel, a felvételek 2014-2015-ben készültek.

Bővebben az alábbi honlapon:




Vaudou Game: Apiafo (CD)


Aki az együttes neve láttán elbizonytalanodik, mert hamarjában nem tudja eldönteni, hogy ez most vudu vagy nem vudu – azt megnyugtatom, mert ez valóban vudu, csak egyrészt franciául így írják, másrészt pedig nem a haiti zimbes-zombis fajtából, hanem Nyugat-Afrikából érkezett, ahol eredetileg kialakult ez a vallás.

Aki a zene hallatán elbizonytalanodik, hogy ez esetleg egy kiadatlan korai James Brown felvétel, az ugyan messze jár a valóságtól, azonban az igazságtól nincs távol, mert aVaudou Game muzsikájától egyáltalán nem idegen a soul és a funk, így a harmadik tételkén felhangzó „Pas Contente” tényleg szerepelhetne bármelyik Brown albumon. A lemezborító pedig egyszerre puritán és nosztalgikus utalásokkal teli – elég csak ránézni Peter Solo maszkjára, a lazán hátravetett gitárra vagy a hetvenes-nyolcvanas éveket idéző nadrágjára.


A színpadon mindez így együtt himnikus-hipnotikus erővel bír, miként arról élőben megbizonyosodhattunk a 15. Womexen megejtett fellépésük során, amikor remek muzsikusok társaságában Peter Solo elvarázsolta a közönséget. Akárcsak a koncertet, az albumot is átjárja az a lüktető erő, amiben egyszerre ott van Afrika, a vudu és a hetvenes évek afro-amerikai funk zenéje. Bár klipet a harmadik, „Pas Contente” című számhoz készítettek, melynek érdekessége, hogy közreműködőként Roger Damawuzan énekel benne, nekem sokkal jobban tetszik a következő tétel (Meva), mert olyan lüktetése, húzása van, ami azonnal magával ragadja a hallgatót. Vagy ott van az „Ata Calling” kompozíció, amely leginkább zenei kísérettel előadott fohászra emlékezetet, kihangsúlyozva az egész album vallásos jellegét.


A spirituális jelleg ellenére az Apiafo album ideális bármely házibulira, ahol a jelenlévők vad törzsi táncban kívánják levezetni fölös energiájukat, és nem idegenkednek a fúvósokra épülő funktól. A zenét tovább gazdagítja Peter Solo gitárjátéka, amely pormentesen idézi fel a hetvenes éveket, viszi tovább a hagyományokat (melyek az eddig említetteknél jóval nagyobb számban vannak jelen), hogy azokat újragondolva valami újszerűt hozzon létre. Egy biztos: nagyon jól sikerült lemezzel mutatkozott be a Vaudou Game.


Kinek ajánlom: A funk és Afrika kedvelőinek.

2014-ben megjelent album.

Bővebben a kiadó honlapján:

Music from around the world, or world music subjectively - 7

Sarabi: Live 2015 Roskilde Festival (DVD)


Kis túlzással mondhatom, hogy a Sarabi koncert miatt történt minden. Ez a kenyai együttes lépett fel utolsóként a Womex első napján, és olyan koncertet adtak, amit egyrészt szavakban nagyon nehezen lehet visszaadni, másrészt olyan erővel rúgták be a köztem és a világzene között lévő ajtót, hogy Arnold Schwarzenegger fénykorában sem csinálta jobban.


Mindezek után érthető a lelkesedésem eme DVD lemez láttán, ami nem sorlemez, hanem egyszerű promóciós kiadvány, de ennél praktikusabbat nem tudok elképzelni arra a célra, hogy bárkit meggyőzzön az adott együttes színpadi és zenei képességeiről. A 2015-ös a dán Roskilde fesztiválon rögzített teljes koncertjük felvételén a szokásos talpig fehér szerelésében látjuk az együttes tagjait, illetve élvezhetjük a rájuk jellemző kenyai és afrikai, valamint reggae ritmusokkal keveredő rockzenét. Élő fellépésről lévén szó, eszük ágában sincs ragaszkodni a lemezeken hallható verziókhoz, addig-addig cifrázzák a számokat (például a „Kelele” esetében), amíg kedvük tartja – vagy míg a táncosok el nem fáradnak. Merthogy ez a zene elválaszthatatlan a mozgástól, a tánctól, gyakorta a két énekes (Nelson Mandela és Christabel Were) is tánccal tölti az időt, amíg rájuk kerül a sor.


A ritmus és az energia megfelelő átadásán kívül a Sarabitól nem idegen a tartalmas szöveg, a dolgok jobbítására törekvés. Nem véletlenül forgattak róluk filmet (Music is Our Weapon), hiszen mindenkit arra buzdítanak, hogy nyitott szemmel éljen, és tegye szóvá a társadalom problémáit. Kevés afrikai együttest ismerek, akik számot írtak volna hazájuk utolsó évtizedeinek politikai botrányairól vagy a társadalmi igazságtalanságokról, de ezen a lemezen ilyen a záró, „Sherima” című szám. A zenének köszönhetően leginkább az utolsó három nóta („Kelele” és „Sio Lazima” tartozik még ide) alkalmas arra, hogy elkoptassuk a cipőtalpunkat – ja és a Womexes koncert még jobb volt.


Kinek ajánlom: rock és Afrika kedvelőknek.

2015-ben megjelent nyolcszámos koncert DVD.

Bővebben az együttes facebook oldalán:




Made in New Zealand (pendrive)


Míg a Sarabi menedzsmentje koncert DVD-vel igyekezett népszerűsíteni az együttest, addig egy kontinenssel távolabb egy hasonlóan újszerű formátumot választottak, és az új-zélandi zenét pendrive-on osztogatták, ami azért előnyös megoldás, mert a zenén kívül kellő mennyiségű és minőségű kiegészítő anyagot is tartalmaz a névjegykártya méretű adathordozó.


A hallottak alapján azt kell mondanom, gyakorlatilag mindenféle muzsikát játszanak arrafelé, és nagyon sok olyat, ami igazából nem tekinthető világzenének. Hip-hop, country, rockabilly, jazz, latinos, elektronikus, pop, soul, rock, valamint mindezek keverékei – de szerencsére maori alapokra építkező darab is megtalálható ebben a válogatásban, ezért maradt végül ez a válogatás a rovatban.


Toni Huata szerzeménye (Hopukia te tao) nemcsak a maori nyelv miatt tetszett, hanem mert tényleg sikerült megidéznie valamit a fehér ember felbukkanása előtti időkből – na őt szívesen megnézném idehaza élőben. Rajta kívül a Summer Thieves formáció reggae/rock/hip-hop koktélja tetszett még, mert a „Love is Lost” nóta azon kívül, hogy egyszerre követel magának helyet a slágerlistákon és a rádióban, van annyira laza, mint egy rigalánc a motocross verseny után.


A végére maradt az igazi meglepetés, amit a Moana & the Tribe együttes okozott. Moana Maree Maniapoto hangja különleges, a „Water People” című szám pedig egyszerre szomorú és himnikus, idéz hakát és végtelen vizeken evezők munkadalát. Mindezeken túl hangszerelése igazi multikulti – legalábbis a mellékelt videó alapján hegedűtől kezdve a dudáig sokféle zeneszerszámot felhasználtak. Őket még szívesebben megnézném élőben.


Kinek ajánlom: a felvonultatott stílusok sokszínűsége miatt mindenki talál rajta kedvére valót, nekem legjobban a maori gyökerekig visszanyúló két szám tetszett.

2015-ben, direkt a Womexre összegállított válogatás.

Nincs központi weboldal, ezért csak Moana honlapját linkelem ide:




Ex Oriente Lux (EP)


Újabb formáció, amely erősen a határon mozog, ugyanis ahogyan valamelyik weboldalon meghatározták önmagukat, ethno-pop zenét játszanak, aminek célja elsősorban annak kiderítése, hogy a keleti muzsika milyen hatással van a nyugatira. Az együttes védjegyeMelike Tarhan török-belga származású énekesnő, aki már korábban is kísérletezett a két világ összepárosításával, és a jelek szerint új utakon folytatja a kísérletezést.


Ez az ötszámos CD zavarba ejtő muzsikát tartalmaz, mert a számok közül négyre simán ráhúzható a pop kategória, ellenben majd mindegyik tartalmaz olyan elemet, ami miatt mégsem fogják gyakran játszani a rádiók lemezlovasai. Nemcsak az olyan egzotikus hangszerekre gondolok, mint a duduk vagy a tabla, esetleg az arab lant, hanem mondjuk Tarhan előadásmódjára, amelyen kissé meglepő módon nem a török, hanem inkább az indiai hatást érzem.


Ezúttal csak egyetlen számot, a „Lonely King”-et emelném ki a többi közül: egyrészt mert a duduk hangja rögtön kezdéskor egy másik dimenzióba helyezi át a zenét, másrészt mert itt Tarhan hangja Enyára emlékeztet, és kis túlzással ez a tétel tényleg elférne bármely Enya albumon is.


Kinek ajánlom: ethno-pop kedvelőknek (ha vannak egyáltalán).

2014-ben megjelent album.

Bővebben Melike Tarhan oldalán:

Music from around the world, or world music subjectively - 14

Hanoi Masters: War is a wound (CD)


Miközben egyre fontosabb a boldoguláshoz, hogy a világzenét játszó együttesek saját, jól felismerhető egyéni hangon szólaljanak meg, hajlamosak vagyunk elfeledkezni örökségünkről, arról a népzenéről, amely 40-70-100 évvel ezelőtt tömegek szórakozását biztosította, és amely manapság eltűnőben van. Ezért fontosak az olyan kiadványok, melyek az értékmentés szellemében igyekeznek megörökíteni ezeket a „tiszta forrásokat”.


A Glitterbeat kiadó sorozata (Hidden Musics) pontosan erre vállalkozik, és rögtön az első lemezzel nagyot markol – de egyben azért biztosra is megy. Elvégre európai (nyugati) füllel mi lehet egzotikusabb Ázsia távolabbi felének évezredek alatt formálódott hangszereinél és zenéjénél? Ian Brennan producert a hatalmas kontinens kínálta lehetőségek közül Vietnámot választotta, és negyven évvel az amerikai csapatok távozása után majd tucatnyi számot rögzített. Ezek között tradicionális darabtól kezdve a háború inspirálta szerzeményig minden megtalálható, melyek közös jellemzője, hogy ősi hangszereken vagy előadásmódon szólalnak meg.


Erre legjobb példa a „The Wind Blows It Away” című szám, amelyben a K’ni nevű hangszert halljuk, amit teljes joggal szájhegedűnek fordítanak, ugyanis a zeneszerszám egyetlen húrból áll, aminek az egyik végét az előadó fogai közé helyezik, míg a másik végét egy farúdhoz (láttam már mongol lófejes hegedűhöz hasonló kivitelt) erősítik, rezonátorként pedig a fejet használják. Leírva is fura, de a hangja még különlegesebb (a videó elején is ez hallható). Mivel az egész album lenyűgöző, ezúttal nem emelek ki semmit, tessék meghallgatni ezt a hagyományőrző, az örökséget frissítő szellemben tálaló válogatást.


Kinek ajánlom: a hagyományos távol-keleti zenét kedvelőknek, és persze akik vonzódnak Vietnámhoz.

2015-ben megjelent lemez (Glitterbeat).

Bővebben az kiadó weboldalán:




Cimbaliband: Moldva (CD)


Szeretem azokat a magyar együtteseket, amelyek a világfájdalom sejtszintű tolmácsolása helyett pusztán az élet napos oldalán tartózkodnak, és zenéjükkel mind nagyobb tömegeket igyekeznek maguk mellé csábítani. A Moldva című lemez meghallgatása után nincs más feladatom, mint szavakkal kifejezni tiszteletemet és elismerésemet az Unger Balázs vezette együttesnek, mert sikerült az egyébként borongós, esőtől áztatott vasárnapomat mosolygóssá és vidámmá varázsolniuk. Mindezt úgy, hogy nem hívtak segítségül senkit a Roxfort varázslóképzőből, és tudtom szerint sem Merlin, sem Gandalf nem dolgozik náluk technikusként.


Zenéjük jól hallhatóan a magyar népzenében gyökerezik, onnan szívja magába a dallamokat, a ritmust, az éneket, hogy a felszínre kerülve átjárja a szűkebb-tágabb környezet hatásai. Ezen a lemezen például a balkán érezhető, meg még számos egyéb hangzás, amelyeket elsőre nem is sikerült beazonosítanom. De ahol valamiért maradtak a magyar alapanyagnál, azt sem hagyják érintetlenül, minden számot saját képükre formálnak. Ez hol a megszokottnál gyorsabb tempót jelent, hol váratlan váltásokat – mintha a tagokban rejlő energia keresné magának a megnyilvánulási formákat.


Értelemszerűen a lemezről azok a számok nyerték el maradéktalanul a tetszésemet, amelyek életöröme úgy mosta el a vasárnapi borongós hangulatot, mint ahogyan a dunai zöldár tünteti el az ártéri hulladékot. Ilyen például az albumindító „Mikor kicsi leány vótam”, a maga lazaságával, tempójával és Szita Eszter énekével megtámogatva – gyakorlatilag azonmód a táncparkettre csábít. Kedvenceim közé tartozik a „Bákói fanfár”, mert úgy idézik elém a balkáni hangulatot, ahogyan csak kevesek képesek. Utolsóként pedig a „Sárba s hara de la Cosma Piticu” című instrumentális szerzeményt említem, mert ez kitűnő ízelítőt nyújt mindabból, amire ezek a muzsikusok képesek. Úgy gondolom teljesen megérdemelten kerültek fel 2015-ben a WMCE húszas listájára.


Kinek ajánlom: akik szeretik a magyar és balkáni népzenét, valamint nem idegenkednek az újításoktól, a továbbgondolástól.

2015-ben megjelent album (Fonó).

Az együttes weboldala:




Music from Okinawa 2015-2016 (CD)


A soron következő válogatáslemez segítségével Japán legdélebbi szigetének szerfölött változatos zenei életével ismerkedünk. A változatosság kedvéért a kiadást az Okinawai Prefektúra támogatta, egy olyan alapítvány révén, amelynek elsődleges feladata a helyi kultúra népszerűsítése, promóciója. Bár nem kívánom elvonni a forrásokat az egészségügy és az oktatás elől, úgy gondolom, hogy viszonylag kis anyagi ráfordítással sokat lehetne tenni a magyar zene (legyen az nép-, világ- vagy bármilyen más stílus) nemzetközi megismertetése érdekében.


Azzal ez előzetes koncepcióval vettem kézbe a lemezt, hogy ha a számok fele tetszik, akkor már szerencsésnek mondhatom magam, mivel még mindig nem sikerült olyan mértékben megbarátkoznom a jazz felől érkező zenékkel, hogy késztetést érezzek az újbóli meghallgatásukra. Természetesen nagyon vegyesnek bizonyult a kínálat, kezdve a salsával, folytatva a rappel és befejezve a samiszenen előadott, helyi népzenére épülő világzenével.


A kedvenceim közé tartozik a korábban már említett Kachimba együttes, akik a Womexen is látott négyfős felállásban játszanak egy vérpezsdítő salsát. A Sakishima meeting nevű duó zenéjében gyönyörűen keveredik a hagyományos énekstílus (Ara Yukito hangja nagyon illik ide), a samiszen és az időnként megszólaló férfikórus. Még ebben a környezetben is különlegességnek számít Kanako Horiuchi, aki legutolsó lemezét Szenegálban rögzítette, helyi zenészekkel – aminek eredménye ez az afrikai dallamokat japán énekkel ötvöző muzsika, amelyet elsőre nagyon szokatlannak találtam, másodjára viszont már tetszett. Az album utolsó tétele (Tunbaru-naakunii2015) szintén fura, némileg kísérleti jellegű szerzemény, ahol a hagyományos énekstílus és a samiszen kettőse az európaitól teljesen eltérő zenét eredményez. Egy biztos: pár előadó/együttes felkeltette az érdeklődésemet, úgyhogy ha alkalmam adódik rá, megpróbálok majd alaposabban megismerkedni a lemezeikkel.


Kinek ajánlom: aki egy picit is érdeklődik a kortárs japán világzene iránt, ami legalább olyan sokszínű, mint a hosszan elnyúló szigetország kultúrája.

A 2015-ös Womexre megjelent válogatásalbum.

Bővebben a kiadvány honlapján:

 Music from around the world, or world music subjectively - 19

Mariachi Flor De Toloache: Mariachi Flor De Toloache (CD)

Ha kimondom a szót: mariachi, biztos lehetek benne, hogy a magyar mozibajárók többsége azonmód Robert Rodríguez Mariachi-trilógiájának első részére gondol, amelyben kaptunk némi ízelítőt az ilyen zenészek/zenekarok mibenlétéről. Persze ez csak egy villanásnyi betekintés a mariachi legalább kétszáz éves történetébe, ebbe a jellegzetesen mexikói muzsikába, amely ott legalább annyira ikonikusnak számít, mint mondjuk nálunk a csárdás. Ha nem jön közbe semmi, akkor hamarosan a rovatban lesz szó egy ilyen válogatáslemezről, addig viszont egy igazi unikum formáció első lemezéről fogok áradozni.

A New York-i Mariachi Flor De Toloache zenekar már azzal is kilóg a sorból, hogy Mexikó helyett jóval északabbra élnek, de ez még semmi ahhoz a tényhez képest, miszerint csak nők alkotják az együttest (egy kezemen meg tudom számolni a hasonló társulatokat), ráadásul az aktuális koncerten fellépők létszámát mindig a helyi igényekhez igazítják, így hol 3, hol 10 zenész lép színpadra. Ez eddig tetszetős, de mit sem érne önmagában a rengeteg mariachi-banda között, ha nem társulna hozzá kiváló, extrákat felmutató zene, amelyért a Mireya Ramos-Shae Fiol duó felel – nem csoda, hogy 2015-ben Latin Grammy-díjra jelölték az első lemezüket.

Ahogy felcsendülnek az első taktusok, rögtön olyan érzésem támadt, hogy a Nagy Alma helyett egy mexikói fiesta kellős közepébe csöppentem, napsütés, jellegzetes ruhák és latin dallamok közé, ahol csak egy tennivalója van az embernek: hogy jól érezze magát (és persze, hogy hallgassa a zenét). Ráadásul a hölgyek vannak annyira jók, hogy az örökzöldek („Cucurrucucú Paloma”, „Bésame Mucho”) és a saját dalok (Dicen) között nincs akkora színvonalbéli különbség, amelyet a mariachi zenében járatlan fül elsőre észrevenne. És persze szó sincs egyhangúságról vagy egyformaságról, annál sokkal átgondoltabban rakták össze a lemez anyagát. Ott van például a „Let Down” című szerzemény, amelyben hol angolul, hol spanyolul énekelnek, és bátran eltávolodnak a mariachi hagyományoktól. Ez nem az egyetlen ilyen eset, hiszen például az utolsó nóta, a „Blue Medley” határozott jazzes felhangokkal rendelkezik.

Ezt a lemezt nem elég egyetlen alkalommal meghallgatni, mert garantálja a vidámságot, a táncparkettre csábít, s nem mellékesen képes arra, hogy aktualizálja a többszáz éves mariachi hagyományokat, elevenné, frissé tegye ezt a zenét, miközben minden hallgatónak bebizonyítja, hogy az éj sötétjében nyíló mérgező virágról elnevezett Mariachi Flor De Toloache együttes előtt ígéretes jövő áll. Én csak azt várom, hogy még sok, hasonlóan színvonalas albumot készítsenek.

Kinek ajánlom: a mariachi, és általában a mexikói, illetve a latin zene szerelmeseinek.

2014-ben megjelent lemez.

Bővebben az együttes weboldalán:


Driving Mrs. Satan: Did You Mrs. Me? (CD)

Elismerem, ez az album kilóg a rovat keretei közül, mert nem támaszkodik a népzenére, viszont mivel nehezen tudnám besorolni bármely meglévő kategóriába, annyira mégsem tartom elrugaszkodott megoldásnak, hogy végül itt kötött ki. A négytagú nápolyi együttesnek ez már a második lemeze, és folytatva a hagyományokat, ezúttal is metal klasszikusokat adnak elő saját képükre formálva. Ezzel gyakorlatilag azt valósítják meg, amit már régóta hiányolok kedvenc fémes műfajomban – jelesül, hogy ne a minél hűségesebb újrajátszás, vagy a még brutálisabb előadás legyen a cél, hanem egészen más dimenzióba helyezzük ezeket az örökzöldeket. Az akusztikus verziók ebbe az irányba mutatnak, de valamiért mindig hiányérzetem volt – úgy gondoltam, ennél sokkal többet lehetne ezekből a számokból kihozni (például jazzes felfogásban előadni azokat!).

Kezetben volt a Steve ’N’ Seagulls együttes, akik country és bluegrass környezetbe helyezték a feldolgozott számokat – ez is remek volt, de igazából csak becserélték a hangszereket mára, az alapokhoz nem nyúltak hozzá (egy-két kivételtől eltekintve). És akkor jött ez a fura nevű társulat, és megvalósították azt, amiről korábban csak álmodoztam: átszabták, újragondolták a nyolcvanas évek metal slágereit.

Számomra az album a második számnál indul be igazán, kis túlzással a Black Sabbath nótából gyerekmondókát csináltak, vagy ha úgy jobban tetszik, akkor indie-pop slágert. Claudia Sorvillo hangja kifejezetten jót tesz minden tételnek, érdekes volt tőle hallani az olyan durvulatokat, mint a Venom vagy a Slayer meghatározó opuszai (ez utóbbinál kifejezetten érdekes a nyitó dobolás átirata). De említhetem a Metallica feldolgozást (For whom the bell tolls), ami a kezük alatt szomorkás balladává lényegül át. A legjobban sikerült darab a Trust/Anthrax-féle „Antisocial”, mert olyan popdalocskát faragtak belőle, amivel akár a slágerlistákra is felkerülhetnének.

Nem tudom, másoknak milyen élményt jelent a Did You Mrs. Me? című album, nekem felért egy kisebb csodával, mert nem reméltem ilyen ötletes hozzáállást, azt, hogy megannyi metal paródia után jön egy olaszt együttes, és tisztelettel ugyan, de alapjaiban újragondolja ezeket a klasszikus nótákat. Még sok hasonló lemezt várok tőlük, és egyszer jó lenne élőben ellazulni a „Running free” vagy a „Raining blood” dallamaira.

Kinek ajánlom: minden metalkedvelőnek, akik kellőképpen nyitottak az újdonságra, a másféle megközelítésre.

2016-ben megjelent album (Agualoca Records).

A kiadó weboldala:


Sidestepper: Supernatural Love (CD)

Emékeim szerint kolmubiai együttesről utoljára a Rancho Aparte Chirimía kislemeze kapcsán volt szó a rovatban, még valamikor tavaly novemberben, szóval pont itt az ideje, hogy újra innen válasszak említésre méltó lemezt. A Sidestepper csoport húsz éve létezik, és fő célja a hagyományos tánczenék (cumbia, salsa) összeházasítása az elektronikus tánczenével.

Ez véleményem szerint maximálisan megvalósul, amire jó példa az idén megjelent, sorrendben hatodik lemezük. Ami úgy kezdődik, hogy a ritmusszekció a hangszerek közé csap, és ennek eredményeként máris egy másik világban találjuk magunkat, mert könnyedén megidéznek valamit a múltból, amikor még törzsi viszonyok között éltek és zenéltek az emberek, valahol Afrika és Kolumbia határán. Erika Muñoz hangja pedig a női érzékenységet, lágyságot csempészi be a „Fuego Que Te Llama” című szerzeménybe, és mindez kiegészítve az ismétlődő dallammal már-már hipnotikussá válik. Érdekes módon az elektronika jelenléte itt még nem annyira hangsúlyos, mint a későbbiek során. Például a címadó nótában (Supernatural Love), amelyben nagyon modern hangzást kapunk, valamint meglepően összeillő éneket-gitározást-elektronikát – ez az egyik csúcspont a lemezen.

De nem az egyetlen alkalom, mert például ott van a „Hear The Rain Come”, ahol ének helyett már inkább a ritmikus szövegmondás felé tartunk, és egyébként az egésznek van valami hipnotikus, bluesos hangulata: időnként úgy éreztem, ha még sokáig hallgatom, álomba ringat a zene. Azonban ez kivételnek számít, és inkább az olyan szerzemények vannak többségben az albumon, mint a húzós „Lover”. Mindazonáltal jól összerakott, egységes albummal van dolgunk, amelyen a különféle hangulatok kerek egészet alkotnak, és a produkció annyira modern, amennyire csak lehet.

Kinek ajánlom: ezt az albumot nyugodt szívvel ajánlom mind a hagyományos kolumbiai zenék kedvelőinek, mind az elektronikus tánczenék rajongóinak.

2016-ban megjelent album (Real World)

Az együttes facebook oldala:

If you live in Albuquerque, NM, come see us on 09/17/2021
at the Globalquerque Music and Dance Festival.
Influence: Asian , India
Genre: world music
Influence: Asian , India
Genre: world music
Influence: Asian
Genre: world music
Influence: African , Latin American
Genre: world music
Influence: Gypsy , Asian
Influence: Asian
Genre: world music